A legutóbbi bejegyzésben azt ígértem, hogy valami értelmeset igyekszem reagálni a "na most akkor mibe fektessük azt a rengeteg pénzt amitől már nem lehet becsukni a kamraajtót?" jellegű kérdésekre. Igyekeztem mindenkit óvni attól, hogy bárkitől ilyen témában "tippet" fogadjon el anélkül, hogy saját maga is belegondolna és megértené, hová is kerül a pénze. A mostani poszt célja felvillantani néhány általános szempontot, amelyeket ilyen döntések meghozatala előtt nem árt figyelembe venni.
Először is azzal az elcsépelt gondolattal kell indítani, hogy nem árt, ha tudjuk / megtervezzük / megbecsüljük / elgondolkodunk rajta, hogy mire, mikor és mennyi pénzre lesz szükségünk a jövőben. Mik a már ma ismert, a várt, és mik lehetnek a váratlan kiadások. Mik az állandó bevételek, mik az esetleges váratlan bevételek. (Mondjuk az igazán váratlanokkal jobb nem előre számolni, elég a számlán való megjelenésükkor örülni nekik.) Még érdekesebbé teszi a témáról való gondolkodást, ha megnézzük mi történik akkor, ha az állandó költségek valamiért megnövekednek (mégsem volt annyira tuti a jenhitel) vagy az állandó bevételek lecsökkennek, ne adj isten, megszűnnek egy időre.
Mindezek szem előtt tartásával mik azok a tényezők amik alapján a befektetéseinket megválaszthatjuk? (Mivel pedig a hitel nem más, mint egy negatív befektetés, ezért persze az itt elmondottak a hitel kiválasztására is általánosságban igazak.)
- időhorizont
- likviditás
- kockázat
- várható hozam
Nézzük mik is ezek és hogyan függnek össze egymással. Az idő és a hozzá kapcsolódó likviditás nem véletlenül került az első két helyre. Az előbbi annyit jelent, hogy már ma van (kéne legyen) némi fogalmunk arról, hogy félretett pénzünk (méginkább vagyonunk) egy részét már a jövő héten, másik részét pedig csak 40 év múlva akarjuk felhasználni. Nyilván másként kell kezelnünk azt a részt, amiből a jövő héten nagybevásárolunk, azt a rész, amiből két hónap múlva veszünk egy új mosógépet, azt a részt amiből néhány év múlva felújítjuk a lakást és azt a részt, amit nyugdíjasként fogunk farhátra költeni. A különböző időhorizontoknak éppen a befektetések különböző likviditási tulajdonságai miatt van nagy szerepe. A likviditás nem egy egyszerű fogalom, sok kockázatot hordoz (tessék erről mondjuk a Lehnam Broters-t megkérdezni). Nagyjából annyit jelent, hogy a befektetésünket (legyen az bankbetét, állampapír, részvény, ingatlan, vagy bármi egyéb) mennyi idő alatt és mekkora veszteséggel sikerül készpénzzé alakítani. Ami teljesen likvid, ott az idő is és a veszteség is 0. Tipikus esetben (bankcsőd és számlazárolás kizárva) a bankbetét teljesen likvid. Egy államkötvény vagy egy részvény sokkal kevésbé. Bár általában ezek a papírok is bármikor eladhatóak és ezáltal azonnal készpénzre válthatóak, előfordulhat, hogy mondjuk valamilyen pánikhangulat folytán éppen mindenki szabadulni szeretne tőlük, és ilyenkor a vásárlók hiányában (azaz a megfelelő piaci likviditás hiányában) csak sokkal rosszabb áron tudjuk eladni őket, mint szerettük volna. Még rosszabb a helyzet az ingatlanok esetében, ahol egyedi és nem tömegtermékről lévén szó, még az is előfordulhat, hogy hosszú ideig egyáltalán nem tudjuk eladni a vagyontárgyat. Szélsőséges példával élve, egy luxusvillára még nem adnak kenyeret a közértben, vagy ha igen, csak az 1:1 váltási arányhoz a kívánatosnál sokkal közelebbi árfolyamon.
A likviditás (pontosabban annak esetlegesen előforduló hiánya) tehát már egyfajta kockázatot jelent. Emellett még millió egyéb kockázat is leselkedik a befektetésünkre: a piacból adódó (globális, régiós, országfüggő, ágazatfüggő, cégfüggő), a hitelkockázat (valaha is visszakapjuk-e azt, ami a befektetésünk értelmében jár nekünk), a politikai kockázat (na, erről itten Argentína közepén asszem most nem sok szót kell ejteni), hogy csak azokat említsem, amik így hirtelen eszembe jutottak. Bármiből is fakadjon, a kockázat annyit jelent, hogy nem tudjuk, mennyit fog érni a befektetésünk abban a pillanatban, amikor azt felhasználva valamit vásárolni szeretnénk belőle. Ráadásul nem is csak az a fontos, hogy hány forintot fog érni (egy bankbetét esetében ezt legalább sejtjük, egy részvénynél még ezt sem), hanem az, hogy abból mennyi kenyeret és hány Ferrarit tudunk majd venni (és ezt már az infláció miatt a bankbetét esetében sem tudjuk biztosan).
A becsült kockázatért cserébe a befektetők magasabb várható hozamot szeretnének kapni. Ez megint egy klisé, de két dologra azért felhívnám a figyelmet vele kapcsolatban. Az egyik, hogy a kockázatot hajlamosak vagyunk alul, a hozamot pedig felül becsülni. Főleg az első a veszélyes, és főleg azért mert az alulbecslés egyik fő oka, hogy a legrosszabb esetek általában annyira rosszak, hogy előre fel sem merül senkiben a gondolat, hogy bekövetkezhetnek. (Utólag persze reális alternatívának tűnnek, de akkor már késő.) Az ingatlanbuborék idején az USA-ban az árak 10-20%-os esése jelentette a kockázatkezeléskor vizsgált legrosszabb esetet. Az árak, mert nekik erről nem szólt senki, 50%-kal estek. A másik fontos dolog, hogy a kisbefektető általában konkrét hozamajánlatokkal szembesül. Döntése meghozatalakor tudnia kell, hogy a másik oldalon sem jótékony szervezetek állnak. Azért kínálnak magas hozamot, mert magas a kockázat, és alacsonyabb hozamért senki nem adna az adott társaságnak pénzt. Nincsen ingyenebéd, és ez úgy is értelmezendő, hogy amikor a bankbetét kamata 5%, akkor egy 20%-os "biztos" hozamot ígérő valaki egyszerű csaló. (Néha persze a csalók is visszafizetik a pénzünket.)
A későbbi bejegyzésekben a különféle befektetési lehetőségeket igyekszem majd áttekkinteni ezen szempontok szerint. (A teljesség igénye nélkül, meglehetősen rendszertelenül :) . ) Addig is, álljon itt az első (amit azért senki ne vegyen komolyan):
Befőttesüveg alias párnahuzat: likvid (azért jó kiönteni belőle a kompót levét, mielőtt beletesszük a deákokat), tulajdonképpen bármikor felhasználható. Hozama viszont nincsen, tehát az inflációt mindenképpen bukjuk rajta. Másrészt összegtől és időtávtól függően kisebb-nagyobb kockázat lehet, hogy egyszerűen ellopja valaki. Nyilván ezek miatt például nyugdíj témában való felhasználhatósága igen korlátozott (pénzügyi műveltségre vall :) ).
