Már rég elhatároztam, hogy folytatom a blogot, annak ellenére, hogy ma Magyarországon pénzügyekről gondolkodni nem igazán sikk (és sajnos itt most nem a lakosságról vagy a vállalati szféráról, hanem magáról az államról és az azt reprezentáló improvizatív és dilettáns kormányról van szó leginkább). Nem akarok (sokat) politizálni, de ma és itt enélkül nem igazán lehet gazdaságról írni.
Van ez a könyvsorozat, sárga-fekete dizájn, Mindenféletéma for Dummies a címe. A matolcsigyurka böffentette el a minap a Parlamentben, hogy az ő politikáját még nem írták le könyvbe. Eltekintve attól a triviális vicctől, hogy "de igen, nézze csak meg a vonatkozó pszichiátriai szakirodalmat", szerintem a Közgazdaságtan for Dummies az a kiadvány, amit másfél éve ő, és nem kevésbé dilettáns főnöke, olvasgat. Na jó, csak a képeket nézegetik. (Eleinte azt hittem, csak letagadják, amit csinálni szeretnének, de amikor tényleg belekezdtek, nagyon gyorsan kiderült, hogy erről szó sincs, tényleg semmi ötletük és tényleg semmi hozzáértésük.)
Szóval az említett könyv negyedik oldalán az lehet, hogy a növekedés fontos és hogy annak beindításához kormányzati kiadás (kontraciklukus gazdaságpolitika, de ezt már nem értik) kell. Azaz, ha sem a lakosság, sem a vállalatok nem költenek sokat, meg máshol is ez a helyzet, tehát az export sem rózsás, akkor nosza, költsön és építsen az állam, tartsa a lelket a gazdaságban. Világszerte ez volt az első reakció a válságra, nálunk a már meglévően magas adósság miatt nem ment (meg lehet nézni amúgy, hová jutott vele Olaszország és Görögország). Próbálták volna, amikor az adósság még a barátunk volt és nem háborús ellenfelünk, de a fránya EU nem engedte.
Itt lapozott egyet a szent jobbkéz, és az ötödik oldal tetején található ábráknak megfelelően kicsit fordult a politika: ha az adósság miatt nem tudunk növekedni, növekedjünk, hogy eltűnjön az adósság. Mivel a hiány érdemi csökkentéséhez (értsd strukturális reformok) töketlenek és dilettánsok voltak (és vannak), nyúlták, amit lehetett. Tették ezt annak ellenére, hogy minden józan elemző és véleményformáló előre látta, ha valami, ez aztán nem fog növekedést hozni (és hiányt csökkenteni is csak időlegesen).
Nagyjából most tartunk ott, hogy ez sem jött össze. Az adósság egyre nagyobb, és egyre nagyobb ellenség. Lapozott hát a szent jobbkéz. A hatodik oldal közepén pedig ott az ábra: INFLÁCIÓ. Nem érti ugyan, hogy mi ez és hogyan működik, de emlékszik, hogy az általa oly nehezen elvégzett iskolában (az Ország gyűlés mondjuk akkor még messze állhatott tőle) a vakáció is ÁCIÓ-ra végződött és az is milyen jó volt. Szóval az adósságban az a legjobb, hogy az állam, mint a pénzkibocsátás monopol szereplője, bármikor elinflálhatja azt (Közgazdaságtan for Dummies, 6. old., lent, a kacsás rajz mellett).
Namost, ez nagyon megtetszett nekik, valahonnan (talán előrelapoztak a kilencedik oldalra) megtudták, hogy az adósság elinflálása azért nem ilyen egyszerű. Egyrészt, addig ugye könnyű, hogy az állam tartozik kb 10000 milliárd forinttal, és ez akkor is ennyi, ha egy kiló kenyér 200 forint, meg akkor is, ha 20000 (vagy 200000, nem tudom, mi lehet gyuribácsi terve). Forintot nyomni pedig bármikor lehet. Igenám, de az állam adósságának másik fele euróban denominált: kb 33 milliárd euró, ilyet pedig (legálisan, ortodox keretek között) nem nyomtathat senki, csak az Európai Központi Bank valahol a rothadó nyugati pénzvilág egyik központjában, Frankfurtban. Elinflálni ezt a részt nem tudjuk, hiszen ha egy méretesebb infláció hatására a kenyér ára emelkedik, akkor ugyanúgy emelkedik az euró ára is. Ráadásul az önkormányzatokat (kik is adósították el őket???), a vállalatokat és a lakosságot is húzza a devizahitelek súlya. Másrészt ott az a fránya Nemzeti Bank, a magyar államapparátus utolsó független és orbánseggen kivüli vezetőivel, ráadásul ennek a nyomorult intézménynek az elsődleges (mondhatni egyetlen?) törvényben rögzített és EU-s elvárásokkal is összhangban lévő célja éppen az árstabilitás fenntartása. Lehet elméleti vitákat folytatni arról, hogy ez jó vagy sem, de abban talán egyetértés van manapság, hogy a jegybank rövidtávú költségvetési céloknak való alárendelése sok jóhoz nem vezet. Ráadásul a mai magyar gazdaságpolitika (vagy ez a trutyi, amit ilyen címen marketingelnek) nem tartalmaz hihető és megbízható terveket, számokat. Ezek hiánya az, ami miatt a befektetők (sötétben bújkáló ellenforradalmárok) újabban nem annyira kedvelik hazánkat. Az egyetlen létező és még megbízható szám (horgony, amivel tervezni lehet) éppen a jegybanktörvényben rögzített 3%-os inflációs cél. Ezt már korábban bolygatni akarta volna gyurkagyerek, igaz csak kicsit, 3,5%-ra módosítani, de ez pont a megváltoztathatatlan, hosszú távon megbízható horgony szerepét lett volna hivatott rommá zúzni. Szerencsére ez akkor lekerült a napirendről.
Megoldásként a nemzeti ügyefogyottak kormánya nekiesett a devizahiteleknek. Törlesszük őket az adósok helyett mindannyian és mindenáron. Gyorsan, agy nélkül. Ma egy újabb nonszensz ötlet a minden piaci szereplő és elemző által iszonyú károsnak ítélt végtörlesztések volumenének növelésére: adómentesség a cégek számára ha ők végtörlesztenek munkavállalóik helyett. Ez az eddigi párszáz-milliárdos végtörlesztett hitelállomány esetében a 20%-os második :) kulccsal számolva jópár tíz- (de a közeljövőben simán akár száz-) milliárdos azonnali adóbevételkiesést jelenthet. Az erről szóló becslést, háttérszámítást, hatástanulmányt, a felek egyeztetés során elhangzott véleményét, bár a kormányzati kommunikáció nyilván tartalmazta, az Index valamiért nem hozta nyilvánosságra.
Másrészt rugdaljuk szét a jegybank hitelességét, hiszen ez az egyik legfőbb kelléke annak, hogy tényleg tartani tudja az alacsony inflációt. Emeljünk áfát, ezzel a plusz adóbevételeken kívül az inflációs cél elérése is távolabb kerül, és így a hitelesség is tovább romlik. Ha pedig sikerült a devizahitelek elég nagy részét leépíteni, esetleg forinthitelre cserélni, jöhet a hatodik oldal közepe, a két-három-számjegyű infláció, ami egy pillanat alatt lenullázza az adósságot. Megnyerjük a háborút. Ja, persze közben elvesztjük a még meglévő megtakarításainkat és sokan a megélhetésüket is, de matolcsigyuribácsi büszkén fogja lobogtatni a turulos országzászlót a romok tetején.
Tudom, hogy februárban az államkötvények kapcsán azt írtam, nem látom, hogy ezeknek a nagy inflációs nyomás jelenleg negatívuma lenne. Most megváltoztatom akkori véleményemet. Remélem, nem következik be a fenti szenárió, de most majdnem minden kormányzati lépés ezen logika szerint működik.
A másik tippem a puszta elmebaj, de arról nem tudok blogposztot írni :)
